Ronald Reagan hiányában nem csupán egy korszakalkotó politikai zsenivel lennénk szegényebbek, talán a szabadságunktól is megfosztva élnénk. Életében többször támadták, ő azonban bebizonyította, a színészi sárm könnyed showja csak a jó döntések fűszere.

Meghatározó élményünk a Gorbacsovot a berlini fal lerombolására fölszólító videó. Mi, akik újra és újra megnézzük, mindig borsódzik tőle a hátunk: ilyen egy karizmatikus államférfi.



Ha valaki, Reagan igazán érezte a ritmust: egy még virulens, de bomladozó diktatúra nyugati végein ‘87-ben arról beszélni, hogy ezt a falat itt le kell rombolni, ez remek taktikai érzékre vall. A fal árnyékában ujjongó német tömeg éljenzése a bizonyíték: micsoda páratlan ereje van egy szabad ember mondatainak és a szabadság reményének.

Ronald Reagan nagy hatással van a fiatal magyar jobbközép politikusgenerációra. Jókat derülünk anekdotáin, viccein, a legelveszettebb helyzeteket is föllazítani képes beszólásain. Imponál számunkra optimizmusa és jókedélye. Vagyis Reaganre fölnézünk, mert nagyszerű dolgokat képviselt - egyszerűen: legyen szabadság, épüljön a közösség, de minden magasztos elmélkedés és politikai cselekedet mellett maradjon meg a jókedvünk is.

Kicsit mindannyian olyanok szeretnénk lenni, mint Ronald Reagan.

„Vasfüggöny húzódik végig a kontinensen” - mondta egy másik szabadságszerető konzervatív, Winston Churchill. Mi, akik a vasfüggöny innenső oldalán láttuk meg a napot, jól tudjuk, hogy a fal és a vasfüggöny két különböző oldalán bizony két különböző élet volt. Hogy e kétféle élet között ma már átjárás van, azt döntő részben ennek az éles eszű elnöknek köszönheti Közép- Európa.

Reagan - és ezt amerikai magyarok anekdotáiból tudhatjuk igazán - élénk érdeklődést mutatott az ‘56-os forradalom iránt. Magyar munkatársait - köztük a jelenlegi Országgyűlés korelnökét, Horváth Jánost - mindig arra kérte, meséljen neki ‘56-ról, a Széna térről, Szabó bácsiról, a Corvin köziek parancsnokáról, Pongrátz Gergelyről. Ismerte a neveket, számon tartotta a szereplőket, tudott a pesti utca ‘56-os történeteiről.

A szabadságszerető amerikai hazafi rajongott a magyar szabadság forradalmáért. Ezért fontos feladatunk a jövőben, hogy földerítsük Reagan és ‘56 kapcsolatát, összegyűjtsük az emlékeket, a korabeli véleményeket, és a magyar közvélemény elé tárjuk azt, hogyan gondolkodott a legsikeresebb amerikai elnök a magyar szabadságharcról.



Tiszteljük Reagant azért is, mert a jövő ütőerén tartotta ujjait: elnöksége alatt elképesztő pénzeket pumpáltak a kutatásokba. Napestig sorolhatnánk azokat a vívmányokat, amik akkor születtek meg és azóta beépültek a mindennapjainkba. A táv- és hírközlés, a telefónia, a GPS, a meteorológia kifinomodása, a közlekedési forradalom eszközei mind ezek közé tartoznak. Egy sor olyan vívmány, ami azért született meg, mert volt egy politikai zseni, aki tudta, az űr-, és hadiipar fejlesztései, melléktermékei nem önmagukért, hanem a közösségért, a közösség szolgálatáért vannak. A modern élet mindennapi használati tárgyaiként ezek az eszközök ma ott vannak a konyhában, a fürdőszobában és a kezeinkben.

Ronald Reagan örökre - és a XX. század rossz tapasztalatait követően - jó irányba változtatta meg a világot. A legkevesebb, hogy mi magyarok díszborítékot adtunk ki a tiszteletére és szobrot avatunk neki egy szimbolikus térben.

Sétálva a Szabadság téren, a mindenkori parlamenti képviselők szomszédságában, hogy a Magyar Országgyűlés tagjai mindig érezzék e jó kedélyű, könnyed, ám mégis markáns elnök alakjának jelenlétét.



Isten hozta Budapesten, Elnök úr!”

 

Nyitrai Zsolt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációs államtitkára.

(Képeinken a Ronald Reagan emlékére kiadott magyar emlékbélyeg, és az amerikai magyarok számára készült kampánykitűző látható)