Reagan: Budapest!

Petőfi Sándort és a Ronald Reagant egy szó köti össze, a "világszabadság". Ha kettőjük ránk hagyott politikai örökségét összegeznénk, e fogalomban ragadhatnánk meg mindazt, amiért egész életükben harcoltak, amit elkötelezetten hirdettek, amiért egy világ ismeri őket és amiért az amerikai és magyar szellem sokkal közelebb áll egymáshoz, mint azt gondolnánk.

Reagan legtöbbet emlegetett beszéde az 1983. március 8-án az orlandói Sheraton Twin Towers Hotelben, az Evangéliumi Keresztény Nemzeti Társaságok gyűlésén elmondott, gonosz birodalom-beszéd. Majd' 30 évvel később úgy tűnik, szép volt.

Ronald Reagan már a '76-os kampány előtt Ford és a Rockefeller-republikánusok (a republikánus elit) kihívójaként lépett fel és a hidegháborús amerikai politika megváltoztatását kívánta. Kissingeréket a hideg rázta, mint a liberálisokat is.

A The Cambridge History of American Foreign Relations című négykötetes, reprezentatív történeti összefoglaló mű vonatkozó része így jellemzi a II. világháború utáni amerikai külpolitika alakításának egyik legfontosabb szereplőjét, Ronald Reagan elnököt:

Tájékozatlan volt, és nem is tanúsított valami nagy érdeklődést. Az olyan részletek, mint a különböző kormányok politikai irányultsága, untatták és hidegen hagyták. A külpolitikai szakértők magyarázó erőfeszítései gyakran hiábavalónak bizonyultak. […] Nem ismerte eléggé a kormányzati apparátus működését ahhoz - vagy egyszerűen csak nem tartotta fontosnak azt -, hogy gyakorolja elnöki jogosítványait. […] A tanácsadók elkészítették a forgatókönyvet, amit ő aztán előadott a közönségnek.

Ronald Reagan az Egyesült Államok egyik legnagyobb formátumú elnöke volt, aki jelentősen hozzájárult a hidegháború lezárásához és a közép-kelet-európai népek szabadságának visszaszerzéséhez.

Azt, hogy Reagan jó elnök és jelentős elnök volt, ma már az amerikaiak többsége elismeri. Nem volt ez mindig így. Mint ahogy ez a politikusokkal demokráciákban történni szokott, életében komolyan megosztotta az amerikai embereket. Karakteres víziója volt a kormányzásról és határozott vezető volt. A demokrata párti szavazók és politikusok többsége ellenezte politikáját és gyakorta kétségbe vonta képességeit és érdemeit. A republikánusok többsége hitt Reaganben és támogatta bel- és külpolitikáját. (Persze az sem véletlen, hogy már elnöksége idején is felbukkantak az ún. Reagan Demokraták - olyan konzervatív demokraták, akik támogatták Reagan kormányzását.)

Ronald Reagan nemcsak kérlelhetetlen ellenfele volt a Szovjetuniónak, hanem valódi vezetője is a nyugati államok szövetségének. A hidegháború története nem csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió, a Nyugat és a Kelet párharcának története. A két hatalmi tömb egymásnak feszülése mellett legalább annyira lényeges volt a két katonai tömb belső geopolitikai dinamikája. A Varsói Szerződés államai esetében a szovjet szuronyok biztosítatta igazodási kényszer, fegyelem és merevség látszólag erőt és egységet sugárzott, ám valójában igen csak labilis lábakon állt a birodalom: amint 56' és 68' megmutatta, ha egy láncszem kiesik, összeroppanhat az egész.