Reagan: Budapest!

John O'Sullivan, Az elnök, a pápa és a miniszterelnök című könyv neves szerzője szerint három ember játszott jelentős szerepet a Közép-Kelet-Európában 1989-1990-ben lezajlott rendszerváltásban: Ronald Reagan elnök, a lengyel származású II. János Pál pápa és Margaret Thatcher, akkori brit miniszterelnök. Természetesen nem feledkezhetünk meg a nevezett régióban élő nemzetek elemi erejű szabadság és változás iránti vágyáról sem.

A Reagan Centenárium keretében június 27. és július 1. között Krakkóban, Budapesten és Prágában megrendezésre kerülő eseményeken részt vesz Ms. Condoleezza Rice, korábbi külügyminiszter, térségbeli elnökök és miniszterelnökök, a Reagan Alapítvány elnöke és kiemelt támogatóként a GE. Sőt, a szónokok között a fentieken kívül köszönthetjük az írót, O'Sullivant is.

Szerda délután felavatták Ronald Reagan Szabadság téri szobrát. A rendezvényen részt vett Condoleezza Rice volt külügyminiszter, Kevin McCarthy kongresszusi képviselő, és Edwin Meese, Reagan közeli munkatársa is.

A legtekintélyesebb európai királyi családok is megirigyelnék azt az ünnepségsorozatot, melyet Ronald Reagan születésének 100. évfordulója alkalmából rendez a Ronald Reagan Alapítvány. Szomorú, de tény, hogy nekünk magyaroknak könnyebb más országban találni olyan személyt, akit általános elfogadottság és tisztelet övez, mint idehaza. Ha azonban megismerjük az amerikaiak tiszteletét volt elnökeikkel kapcsolatban, egyértelművé válik, hogy ilyen idolokra minden erős nemzetnek szüksége van.

Ronald Reagan hiányában nem csupán egy korszakalkotó politikai zsenivel lennénk szegényebbek, talán a szabadságunktól is megfosztva élnénk. Életében többször támadták, ő azonban bebizonyította, a színészi sárm könnyed showja csak a jó döntések fűszere.

Meghatározó élményünk a Gorbacsovot a berlini fal lerombolására fölszólító videó. Mi, akik újra és újra megnézzük, mindig borsódzik tőle a hátunk: ilyen egy karizmatikus államférfi.

"A gyerekek nem a tündérmesékből tudják meg, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy a sárkányok léteznek. A tündérmesékből azt tanulják meg, hogy le lehet őket győzni."
G.K. Chesterton

Minden politikus számára fontos, hogy valahogy megőrizze a kapcsolatot a valósággal. Elemi politikai érdeknek is mondhatnánk, de ezzel csak a pragmatikus oldalát világítanánk meg a problémának. Legalább ilyen fontos önmagában a hatalombirtoklás potenciális személyiségtorzító mellékhatásai miatt, tehát emberileg is. A legnagyobb politikai vezetők számára - különösen, ha egy olyan nagyhatalomról van szó, mint az USA - folyamatos küzdelmet jelent, hogy rajta tarthassák ujjukat a közvélemény verőerén, észleljék az egyszerű emberek mindennapi kihívásait is, az őket foglalkoztató kérdéseket, saját döntéseiket pedig ne csak a tanácsadóik szűk körén átszűrt információk alapján, hanem akár elvi alapvetések mentén hozzák meg.