Reagan: Budapest!

"A gyerekek nem a tündérmesékből tudják meg, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy a sárkányok léteznek. A tündérmesékből azt tanulják meg, hogy le lehet őket győzni."
G.K. Chesterton

Minden politikus számára fontos, hogy valahogy megőrizze a kapcsolatot a valósággal. Elemi politikai érdeknek is mondhatnánk, de ezzel csak a pragmatikus oldalát világítanánk meg a problémának. Legalább ilyen fontos önmagában a hatalombirtoklás potenciális személyiségtorzító mellékhatásai miatt, tehát emberileg is. A legnagyobb politikai vezetők számára - különösen, ha egy olyan nagyhatalomról van szó, mint az USA - folyamatos küzdelmet jelent, hogy rajta tarthassák ujjukat a közvélemény verőerén, észleljék az egyszerű emberek mindennapi kihívásait is, az őket foglalkoztató kérdéseket, saját döntéseiket pedig ne csak a tanácsadóik szűk körén átszűrt információk alapján, hanem akár elvi alapvetések mentén hozzák meg.

Amikor Ronald Reagan 1981 januárjában beköltözött a Fehér Házba, az Egyesült Államok globális súlya és szerepe a hidegháború kezdete utáni legnagyobb visszaesést szenvedte el, nem kis mértékben a "realizmus" nevében újrafogalmazott republikánus, illetve a naiv, a Szovjetunióból ellenség helyett ellenfelet, mi több: partnert faragni kívánó demokrata külpolitikusoknak.