„A gyerekek nem a tündérmesékből tudják meg, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy a sárkányok léteznek. A tündérmesékből azt tanulják meg, hogy le lehet őket győzni.”
G.K. Chesterton

Minden politikus számára fontos, hogy valahogy megőrizze a kapcsolatot a valósággal. Elemi politikai érdeknek is mondhatnánk, de ezzel csak a pragmatikus oldalát világítanánk meg a problémának. Legalább ilyen fontos önmagában a hatalombirtoklás potenciális személyiségtorzító mellékhatásai miatt, tehát emberileg is. A legnagyobb politikai vezetők számára – különösen, ha egy olyan nagyhatalomról van szó, mint az USA – folyamatos küzdelmet jelent, hogy rajta tarthassák ujjukat a közvélemény verőerén, észleljék az egyszerű emberek mindennapi kihívásait is, az őket foglalkoztató kérdéseket, saját döntéseiket pedig ne csak a tanácsadóik szűk körén átszűrt információk alapján, hanem akár elvi alapvetések mentén hozzák meg.

Márpedig a torzított észlelés rossz döntésekhez vezethet. A szociálpszichológia gyakran idézett példája az észlelési torzításból fakadó hibás döntési mechanizmus: a (Kennedy alatti) Disznó-öbölbeli invázió ún. csoportgondolkodásból fakadó, teljes kudarcba fulladó esete, amikor a döntéshozók a csoporton kívülről érkező információkat ab ovo elvetették, a kritikus hangoknak pedig nem adtak helyt.

A tanácsadók és a biztonsági emberek gyűrűjében minden nagyobb politikai vezetőt az a veszély fenyeget, hogy elveszti a kapcsolatát a külvilággal. Ha van valamilyen máig ható üzenete Ronald Reagan elnökként eltöltött időszakának, az többek között az, hogy (ahogy humoros kiszólásaiból is látszik) ritkán hagyta el a valóság helyes észlelésének képessége. Sokan vádolják azzal, hogy egykori színészként elnöki imidzse is csak egy szerep volt, ami azonban biztos: joviális stílusa és optimizmusa jellegzetesen amerikai, egyúttal szerethető figurává tette, Amerika jobbik arcát mutatva.

Közvetlen és könnyed természete azonban voluntarizmussal párosult. Egy olyan időszakban döntött úgy, hogy kérlelhetetlen lesz a Szovjetunióval szemben és fegyverkezési versenyben vérezteti ki, amikor közgazdászok és külügyi szakértők egész sora állította, hogy gyakorlatilag kimeríthetetlen erőforrások állnak a szovjet rezsim rendelkezésére. Akkor megjósolta a kommunista rendszer bukását, amikor szavai még súlytalannak tetszettek a „külpolitikai realitások” közegében. Sokan relativizálják a csillagháborús reagani politika jelentőségét a szovjet rendszer összeomlásában, de vitathatatlan, hogy elvi talapzatról ítélte meg azt a nagyhatalmat, akivel sokan egyszerűen megpróbáltak politikai szempontból „együttélni”.

Reagan egyik kiszólása is értelmezhető ebben a gondolkodási mezőben: „Igenis vannak egyszerű válaszok – csak könnyű válaszok nincsenek!”

 

Szentmihályi Gergely a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium miniszteri kabinetének politikai tanácsadója..

(Képünkön Ronald Reagan a dél-koreai demilitarizált zóna határánál, 1983-ban)